Mamma titka

Kint esik az eső. Mamma a konyhában szorgoskodik. Pappa is ott téblábolt, mint akinek semmi dolga sincs. Ha valaki jobban megfigyelte, azért látszott, hogy csak mímeli az újságolvasást. 

Mamma fél szemmel figyelte is az urát. Furcsa volt hogy ilyen időben milyen ráérősen lapozgat. Biztosan elfáradt a szénagyűjtésben - gondolta. Neki bezzeg nincs ideje se Pappával foglalkozni, se pihenni. Sok a tennivaló. A megszáradt edényeket pakolta a helyére, majd fogta a fejőt, és az istállóba indult. ‘hiszen a madártejhez friss bocitej kell!

Ahogy Mamma után becsukódott a kis ház ajtaja, Pappa egyből keresgélni kezdett. Tudta, hogy a finomságok csak itt, Mamma birodalmában lehetnek elrejtve. Kinyitogatta a konyhaszekrényt, de az edények között semmi... Akkor csak a stelázsin lehet. Odalépett. És egyből ráérzett, hogy a Legjava csak a szépen elrendezett befőttek mögött lehet. Félhangosan és kedvesen csak ennyit mondott: Ugyan Mamma!

Ebben a két szóban benne volt minden szeretete, és a közösen eltöltött évek minden tudása. Úgy ismeri ő az asszonyt, mint a saját tenyerét! Előle nem lehet eldugni, elrejteni semmit! Mammának nincsenek és nem is lehetnek titkai. Pappa boldog volt. Gyorsan kattintott egy képet. Talán kap egy negyedik terméket, amive meglepi az asszonyt. Az idén nem lesz sárgabarack, mind elfagyott a tavasszal. Így csak remélni tudja, hogy Chilis-gyömbéres Sárgabarack Chutney-t kap. A sárgabarack Mamma mindene. Hiába no, az ő asszonya tudja mi a jó!